• Tudóstanya

Főúri vadászfegyverek a 16–17. században

Számszeríj

A vadászfegyverek főbb típusai megegyeznek a harc során használtakkal. A 16. század elejéig a legfontosabb vadászfegyver a lándzsa és a kard volt, a távolra ható fegyverek közül pedig sokszor alkalmazták az íjat és a számszeríjat.

A szarvas elejtésére kizárólag kardot használtak, a vadkan és a medve leszúrására pedig kizárólag vadászlándzsát, amely használata nagy bátorságot és gyakorlatot igényelt. Ezekre a lándzsákra jellemző a hosszú, keményfából faragott nyél, amelyet megbőröztek, hogy jobban tapadjon a használója kezébe. A középkorban a lándzsák pengéi hosszú levél formájúak. Erőteljes köpűjük oldalán jellemzőek voltak az oldalszárnyak, amelyek megakadályozták, hogy a penge túl mélyen hatoljon az állat testébe. A 16. századtól rövidült a penge, a 17. században pedig elmaradtak az oldalszárnyak, szerepüket a fából vagy szarvasagancsból készült pecek vette át.vadászlándzsa

A kard a 15. századtól számított vadászfegyvernek, de a harci fegyverekhez képest kissé átalakított formában. A penge az átlagosnál keskenyebb volt, de a hegynél erőteljesen megszélesedett. A szarvas elejtésének egyik kedvelt módja volt a lovas vadászat, amikor a szarvast lovakkal és ebekkel szinte végkimerülésig üldözték, legvégül pedig vadászkarddal döfték le.
A vadászkísérő vagy a vadászmester felszerelésének tartozéka volt a nagy, nehéz pengével ellátott vadászkés. Ennek fontos szerep jutott abban, hogy a sebágyban fekvő vadnak megadják a kegyelemdöfést. A nehéz és széles pengéjű darabolónak, vagy más néven feltörőnek az elejtett vad feldarabolásában volt jelentősége. Ezeken kívül a vadászkészlethez tartozott még számos kisebb kés- és tőrfajta, amelynek a vad megnyúzásánál vagy a vadászteríték elkészítésénél jutott fontos szerep. Igen fontos tartozék volt ezeken túl a vadásztáska, amelyben különféle felszerelési tárgyakat tartottak.

A 16–17. századtól leginkább török és krími tatár készítésű íjak maradtak fenn, ezek egy része erdélyi fejedelmi vagy főúri megrendelésre készült Isztambulban. A feljegyzések szerint az erdélyi főurak madarászásra vagy céllövésre használták őket.

Magyarországon a számszeríjat a 13. századtól használták katonai és vadászati célból. A 16. századtól német területen fejlesztették ki a karmos végű fogazott rúdból álló, a felajzást nagyban megkönnyítő tekervényt.

vadászfegyverA solymászat, sólyomnevelés, a solymászok felvonulása a 13. századtól fontos eleme volt az uralkodói reprezentációnak. A fészekben fogott vagy felnőtt korukban foglyul ejtett sólymokkal elsősorban fácánra, gémekre, kócsagokra vagy darvakra vadásztak. A népes vadásztársaság ebei verték fel a madarakat, amelyek felszálltak, majd rögtön utánuk küldték a sólymokat. A ragadozó madarak lábaira csengős sólyombilincset tettek, míg a sólymok kis sapkát kaptak, ami eltakarta a szemüket. A sólyomsapkát csak közvetlenül a felröptetés előtt vette le a solymász, aki mindkét kezén könyékig érő bőrkesztyűt viselt. Fontos szerepe volt a solymászatban a solymásztáskáknak, amelyben az állat visszahívására használt tollas bábút és a madár jutalmazására szánt apró húsfalatokat tartották. A solymászat mindig lóval űzött társas szórakozás volt, amelyen hölgyek is részt vettek.vadászfegyver

A lőfegyverek feltalálása és elterjedése után a 16–17. században a harcmezőkön is használt keréklakatos elsütőszerkezetű fegyvereket használták, amelyekre ekkoriban jellemző volt, hogy ágyazatuk vadász- és mitológiai jelenetekkel díszített csont- és gyöngyházlemezekkel gazdagon berakott. A 17. század egyik legnépszerűbb vadászfegyvere a csinkapuska volt. Ezek a kecses puskák annyira jellegzetes fegyverek, hogy szarvas patát formázó tusájuk és pompás ágyazatuk alapján első ránézésre felismerhetőek. A griffeket és szarvasokat formázó rézberakás mellett igen gyakran ábrázolják csonttal és gyöngyházzal berakva a kutyák által űzött nyulat.

Kapcsolat

  • Magyar Nemzeti Múzeum
  • 1088 Budapest
  • Múzeum körút 14-16.
  • Tel: 061 327-7703
  • This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

Linkek

  • MNM Múzeumpedagógiai honlapja: muzi.hu
  • Magyar Nemzeti Múzeum honlapja: mnm.hu

Projekt

TÁMOP-3.2.11/10-1/KMR-2010-0033


MNM +